2012. október 2., kedd

A kilenc napos csend



Hej de jó    Hej de jó    Hej de jó

Mondja a Mester mosolyogva a tanítás végén,s szeme lassan végig suhan a tanítványok felet
Hisz lát minden godolatót elrejtet fáradságot, néha egy egy félre értett gondolatót. S ez így van jól mert nem azt kéri hogy minden szavát vakon elfogadjuk, hanem hogy gondolkozunk és amit megértünk azt használjuk magunk javára, a közöség hasznára és ami a legfontosabb,
Az Anya Föld felemelkedésére.
Hej de jó hej de jó hej de jó
Most menyetek és pihenjetek, s mielőtt elindultok haza egyetek szól a figyelmeztető szó. Ebéd után közös fotót készítünk, mondja nevetve, gondoltam valami huncutságra készül.
Kilenc nap allat rá jöttem tud szigorú is lenni, de elmondta azt mindig az adót szeméj felemelkedésére történik,s a figyelmeztető szavak után mindig úgy fojtatta beszédét mintha nem történt volna semmi.



Hej rege rajta,
Jó magam is lebuktam egyszer , A Mester egyik tanítása arról szólt, hogy szeresünk mindenkit fogadjuk el mindenki valasát akár milyen felekezethez tartozik s minden embert, még ha ártott a világnak és árt még ma is még akkor is,.és  ne ítélkezzünk senki felett.
Nagyot nyeltem szemem előtt végig suhant sok éhes gyermek szeme. Megtört anyák szeme, kik nem tudják megvenni és biztosítani gyermeküknek a legszükségesebb ételeket
Kilakoltatott családok síró és rémült szülök s nagy szülök, kiknek viszi a végráhajtó a sok kacattót, ami a családnak a lét volt, de viszi, mert övé a jog a törvény. Hisz ö alkotta, s még akkor is elviszi, ha egyenesen a szeméttelepre viszi. Sajnos ismerem, akik ezt okozzák, nevesíteni tudom és a törvények mögé elrejtett arcokat jól ismerem.
Istenem nekem ez nem megy, túl sok ez nekem, suhan végig bennem a gondolat, kezem ökölbe szorul de úgy csinálok mintha mindent értenék. A haragos gondolataim csukott szemem mögé próbálom rejteni, nem sok sikerrel.


Hej rege rajta
Mert megszólal a Mester, ne próbáljatok alakoskodni, hát megint lebuktam s kinyitom a szemem s a mester úgy tesz mintha nem rám nézne,de a szeme huncutul nevet.
S nem mondja, Zoli ne csináld, hisz tudja, igazam van és ember vagyok és még sokat kel tanulnom De legalább a Jó Istenre akarom hárítani a számomra megoldhatatlan problémát,és már ez is valami.
Hej rege rajta
Egy csendes pillanatban megfogja a kezem - Zoli, barátom vagy és nem tanítvány - szavai többször visszacsenget már azóta a fülemben. Hisz, nem várja el, hogy gondolataimat meg erőszakoljam, Hagyja, hogy szabad legyek, mert szabad lélek vagyok és annyit fogadok el amennyit megtudők érteni és ősszintén el tudok fogadni és ez így van jól.
S nincs szüksége olyan emberekre, akik egy tányér ételél eladják a lelküket.




Hej de jó, Hej de jó, Hej de jó
Nevet a Mester, amikor körbe áljuk közös fotózásra, senki sem törekszik, nincs lökdösődés.
Legyen úgy, ahogy lennie kell. S a Mester nevet, érzem, hogy boldog, nem hiába utazot 82oo km.
Akik itt vannak, azok őszintén hozzá jöttek tanulni s tanultak. A szemekben különös fények csillognak. A szeretett fénye mely nem alakoskodó, nem mű mosolyok, hisz a kilenc nap alatt komoly barátságok alakultak ki. Még ha Németországból is jöttek, úgy mentek el, hogy nincsenek egyedül, mert otthon voltak, ezt kapták tanításul, hisz a medence szélén mindenki egy volt. S a mag jó földbe hullott, s ha nem is találkozunk Német- Román- Magyar testvéreinkkel többé, tudjuk hogy léteznek s ahol élnek, egy arany pötty világit az égre, az ég örömére és ez nekünk elég
Hej de jő Hej de jó Hej de jó

Köszönöm
Vizidoki
Egy rossz csont
Tanuló